Spilák Klára

Amikor elhangzik a Piros Orr Bohócdoktorok neve, akkor szerencsére sokan, és egyre többen tudják, hogy ők azok, akik kórházban fekvő beteg gyerekeket látogatnak és próbálják feledtetni a fájdalmat, a nehézséget azáltal, hogy jókedvet, derűt csempésznek a nehezen múló kórteremben töltött órákba, napokba, akár hetekbe.
Jóval kevesebben tudnak arról, hogy a bohócdoktorok idősotthonokba is rendszeresen járnak és foglalkoznak demenciával élő idős emberekkel. Pedig nagyon fontos ez a küldetésük is.
Egyre többen vagyunk azok, akiknek idős szüleiről kell gondoskodnunk. Jónéhányan közülük már nem tudnak vagy esetleg nem akarnak önálló életvitelt folytatni, ezért idősotthonokba költöznek. Mi is azt terveztük a húgommal, hogy édesanyámnak egy ilyen intézményt keresünk. Sajnos még azelőtt meghalt, hogy ez megtörténhetett volna. Pedig tudom, hogy anyukám – játékos természet lévén – imádta volna a bohócdoktorokat, ott mókázott és nevetett volna velük hétről hétre.
Miután a munkám egy része a Piros Orr Bohócdoktorok mellé szólít, szemtanúja lehettem olyan pillanatoknak is, amikor egy idős, demens ember a teljes bezártságból egyszer csak kinyílik egy régről ismert rigmus, dallam vagy játék hatására. Szívszorítóan gyönyörű és felemelő dolgok ezek. Azok a tekintetek örökké az enyéim most már, soha nem felejtem a mosolyokat, a rácsodálkozást a világra, aminek ezekben a percekben ismét részesei lehetnek.

A közelgő születésnapom alkalmából azt szeretném kérni, hogy segítsétek ti is a bohócdoktorok csodálatos munkáját, hogy minél több idős ember átélhesse újra és újra ezeket a találkozásokat, várhassa hétről hétre a mindig mosollyal, szeretettel, végtelen odafigyeléssel és türelemmel érkező bohócdoktorokat és válhasson ismét gondtalan és boldog gyermekké egy kis időre.

Adományozók