Törőcsik Franciska

Kb. hatévesen szalmonellás lettem attól a bizonyos ovis eperlevestől. Aznap nyilván háromszor is szedtem belőle, és már estére a kórházban találtam magam. Az aznap éjjeli álmomra mai napig emlékszem. Egy zárt alagútszerű folyosón apukám nyakában ülök, aki egyszer csak elkezd futni, én lepottyanok a nyakából és a földön találom magam, majd egy robot jön ki a folyosóról nyíló egyik ajtóból, felsöpröget valamit aztán visszamegy. Az álom elemzése utólag elég egyszerű. Úgy éltem meg, hogy a családom cserben hagyott ebben a szituációban, pedig nem tehettek mást, ugyanis nem alhattak bent a kórházban. A robot pedig a munkájukat végző, de számomra idegen kórházi dolgozókat jelenthette. Talán nem hangzik annak, de nagyon félelmetes volt ez az álom, nem véletlenül emlékszem rá a mai napig.

Ennek az emléknek a hatására is döntöttem úgy, hogy születésnapom alkalmából adománygyűjtő kampányt indítok – a kórházi ellátásra szoruló beteg gyerekek ottlétét megkönnyítő – PIROS ORR Bohócdoktorok támogatására. Ha úgy érzed, szívesen támogatnád őket akár csak egy kávé árával is, az alábbi felületen megteheted. Így talán rémálmok helyett szép álmokkal gazdagodhatnak a kórházi ellátásra szoruló gyerekek.

Fotó: Gregus Máté

Adományozók